"Esztétika és ünnepek" címmel megjelent a Praeconia 2019-es tavaszi száma

Szépség és ünnep - összetartozó fogalmak. Mindkettő a liturgia sajátja. Benne nincs helye csúnyaságnak, jellegtelenségnek, ürességnek, színtelenségnek, közömbösségnek, mindennapiságnak. Ha liturgia, akkor isteni, ha pedig isteni, akkor szép és ünnepi...

Jelen számunk folytatni kívánja azt az irányt, amit egy korábbi számunk már kijelölt ("Szép és liturgia" 2011/2.), de aminek előre vezető nyomait a többi számunk is igyekszik követni: az angyalokról szóló, a szent zenéről szóló, vagy a szimbólumokról szóló számok is. Merthogy állandóan keressük a mind tökéletesebb szépet és a mind teljesebb ünnepet, persze annak tudatában, hogy hitünk szerint a legekkel csak odaát fogunk találkozni, itt a földön még a 99%-ot sem tudjuk elérni, de mégis törekszünk rá... Így akarunk a liturgián keresztül esztétikai élményt is nyújtani, abban részesülni, annak földöntúli valóságát hétről hétre, napról napra megízlelni.

Tanulmányaink így közelítik meg a témát: tizenhárom tematikus cikk szól a szépségről, a szentségről, az esztétikáról a liturgia összefüggésében, annak vonzásában, amit az egyik szerző műve címéül is adott: "a másvilágnak szépnek kell lennie!" Az egyéb tanulmányokban egy vidéki zarándokhely (nemzeti kegyhelyünk) kántorának vallomását olvashatjuk. A Dokumentumokban az új Mária-ünnep elrendelését és az illetékes kongregáció bíboros prefektusának kiegészítését.

A Liturgikus élet mindennapjainkból merít: tovább fejtegeti az új Mária-ünnep jelentőségét, bemutatja az új német olvasmányos könyvet és búcsút vesz Miklósházy Attila püspöktől. A Liturgikus kérdés a szentmise bevezető szavaira vonatkoznak, milyenek legyenek, mik a veszélyei és az előnyei. A Szemlében pedig tizenkét új kiadványt mutatunk be.

Jelen számunk az év Húsvétjára készült ajándék, a feltámadt Krisztus ragyogó szépségének mai megtapasztalásához szeretne eszköz lenni, hozzá, aki él, aki alázattal szolgál, aki velünk ünnepel a liturgiában.

A főszerkesztő