"Zene és liturgia" tematikával megjelent a Praeconia tavaszi száma
Az előszóból:
Szinte közhelyszerű, sokszor idézik és értelmezik a Szent Ágostonra visszamenő mondást: "Qui bene cantat, bis orat..." (aki szépen/helyesen/jól énekel, kétszeresen imádkozik). Protestáns testvéreink szerint Luther Márton is használta ezt a kijelentést; jól tette! Ágoston, a nagy egyháztanító a 72. zsoltár első sorához írt kommentárként fogalmazta meg: Quam bonus Israel Deus, his qui recto sunt corde... A magyarázatban a recto a hangsúlyos: nem össze-vissza kiabálni, üvölteni, hanem harmonikusan, lelket emelően, szépen énekelni... Ez az Isten-dicséret (vö. Enarr in Ps 72,1 in CCL 39, 986; PL 36, 914). E számunk a recto cantare jegyében fogant és azt szeretné segíteni, szolgálni. A tanulmányok mind ebben a nagy szándékban foglalhatók össze. Különböző szempontokból világítják meg a musica sacra jelentőségét és adnak impulzust az előrehaladáshoz. Nem kívánnak (újabb) vitákat gerjeszteni, éppen ellenkezőleg, annak a széles választékát kívánják elénk tárni, ahogyan, amint és amit lehet és kell is énekelnünk a liturgiában.
Hisszük és reméljük, hogy ez a gyűjtemény elősegíti az egyházzenészek: énekesek, orgonisták, karvezetők, szkólák és énekkarok (zenekarok) közti egységet, békességet és egyetértést! Az is célunk, hogy impulzust adjunk új zenei hivatások bontakozásához: szüksége van az Egyháznak énekesekre, orgonistákra, egyházzenészekre! Ritka az olyan számunk, amelyben csak tematikus tanulmányok vannak: összesen huszonegy cikk foglalkozik az egyházi zenével. Nem is maradt hely más írásoknak, csak éppen a Liturgikus élet és az Aktualitás rovatokban. A Liturgikus kérdés is egyházzenei jellegű. A Szemlében öt új, a liturgiával kapcsolatos könyvet mutatunk be. "Az egyetemes Egyház zenei hagyománya felbecsülhetetlen értékű kincs" - hangoztatja a II. Vatikáni zsinat. Az idei húsvéti Praeconia-számunk járuljon hozzá e kincs őrzéséhez, fejlesztéséhez, továbbadásához! Így kívánunk minden kedves olvasónknak örömteli, áldott Húsvétot!