Referensi szakmai nap az új magyar nyelvű Római Misekönyvről

A Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet szakmai nap keretében mutatta be az idén kiadásra került, magyar nyelvű Római Misekönyvet az egyházmegyék liturgikus referenseinek és szertartóinak 2022. szeptember 21-én, az MKPK irodaházában.

Az eseményt Vajda Gábor, a Liturgikus Intézet irodaigazgatója, a misekönyv elkészítésének liturgikus szakmai irányítója nyitotta meg, majd a résztvevőkkel közösen elimádkozták a Napközi imaóra délelőtti imádságát. A nap ezt követően 3 előadásból épült fel, melyek között lehetőség volt az előadók felé kérdések feltevésére is.

     Az előadás első részében a kezdetekről és a munkafolyamat lezajlásáról hallhattak. Ebben Veres András kiemelte, hogy a kiadás aktualitásának 3 oka volt: a misekönyv megvásárolható illetve használható példányainak hiánya, az időközben történt liturgikus változások és a 2008-ban megjelent     Missale Romanum átvétele. A fenti okok orvoslataként készült el az új magyar nyelvű Római Misekönyv, amely hivatalosan a 2020-as eucharisztikus kongresszusra jelent volna meg. Kiadásának ütemét azonban a COVID-járvány, az ukrán-orosz konfliktus hatásai és az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció döntései is meghatározták, míg végül a liturgikus könyv az idei évben kiadásra is került.

  A külső megjelenést tekintve több változás tapasztalható. Tekintve, hogy a több tartalom nagyobb terjedelmet kívánt meg, olyan kialakításra volt szükség, amely a könyv közepét kinyitva is könnyen áttekinthető szövegtükröt enged, nem szétfeszítve a gerincet. A belső elrendezés ezért marginális jellegű lett. Itt a főbb szakaszok, szentírási és tónushivatkozások jelennek meg. Főünnepeknél, ünnepeknél és a vasárnapokon a könyörgések kezdőbetűit a jobb elkülönítés érdekében iniciáléval emeltük ki. Minden más megjelenésben és tartalmi felosztásban a '08-as latin mintakiadás szolgált alapul. Mennyiség tekintetében az új magyar nyelvű kiadás 182 oldallal bővült a jelenleg még használatban lévő '91-es kiadáshoz képest.
     Az első lényeges tartalmi változás a szentírási szövegeket érinti. Ezeket a Neovulgáta szerinti fordításban hozza, a 2002-es Missale Romanum revideálásakor bevezetett elvet követve.
     A könyv bevezető részébe bekerült a Püspöki Konferenciák határozatai c. szakasz, amely a határon túli püspöki konferenciák határozatait tartalmazza arra vonatkozóan, hogy területileg náluk is használható a magyar nyelvű misekönyv.
     Az Időszaki részben adventben és húsvéti időben a vasárnapokon túl minden köznapot külön hozunk, annak saját szövegével. A nagyböjti szentmisék népért végzendő áldó könyörgéssel zárulnak, melyek használata vasárnap kötelező, hétköznap választható. Pünkösd vasárnapjának vigíliája bővült egy hosszabb ünneplési formával, Urunk ünnepei közé pedig egy új ünnep került: A mi Urunk, Jézus Krisztus, az Örök Főpap.
     A Mise rendjében 5 főbb változás és néhány új könyörgés került bevezetésre, továbbá a Függelék a mise rendjéhez c. fejezetből kikerült az Eucharisztikus ima gyermekmisékre, és bővült a II. Kiengesztelődési eucharisztikus imával, továbbá a rubrikák pontosabban meghatározzák az ebben a fejezetben található eucharisztikus imák felhasználhatóságát.

     A Szentek saját miséiben integrálták az Újabb szentek miseszövegei c. könyv tartalmát is, továbbá bekerültek azoknak a szenteknek is a szövegei, akiket 2006 óta kanonizáltak, és akiknek ünneplését a Szentszék világszerte vagy Magyarország részére jóváhagyta.
     A Közös részben, a Szertartásokkal kapcsolatos (rituális) misék, a Különféle szükségletekben mondható misék és könyörgések, a Votív misék és a Gyászmisék részekben többnyire csoportosítási és számozási változások történtek, néhány helyen a könyörgések száma bővült, továbbá a Votív misék szövegei az alábbi két misével egészültek ki: Isten irgalmasságáról; A Boldogságos Szűz Máriáról: Szűz Mária, az apostolok Királynője. 

Vannak módosulások, melyek látványosabbak is: az Időszaki rész könyörgéseit (ennek kottás magyarázata a Függelékben található), továbbá Urunk főünnepeit és ünnepeit az Évközi időben dallamjelölésekkel látták el.
     A misekönyv zenei részeit Varga László a Liturgikus Intézet egyházzenei főreferense, az OMCE központi igazgatója, a váci székesegyház karnagya készítette, aki a zenei lektorálásra és a többszöri korrektúrázásra Tardy László karnagyot, az OMCE emeritus társelnökét kérte fel, valamint a felsőfokú egyházzenei végzettséggel és a gregorián ének terén nagy gyakorlattal rendelkező két zenész papot: Kómár István plébános, karnagyot és Dr. Vass Bálint, piarista tanárt. A kottagrafikát Csima Zsolt tanár készítette, és több technikai munkatárs támogatta a folyamatot.
     A karnagy a zenei munkát bemutató előadásában elmondta, hogy a zenei adaptáció a római gregorián források és gyakorlat alapján készült, összhangban a már kialakult magyar tradíció szerint, hiszen az 1969-ben megjelent Ordo Missae és az 1991-ben napvilágot látott Misekönyv szövegeit az akkori legjelesebb magyar egyházzenészek szintén ezekkel a dallamokkal látták el.
     A könyvben az összes prefáció zenei jelölésekkel lett ellátva, nagyobb része betűjelzésekkel, a többi pedig kottával. 163 collecta, 163 felajánlási könyörgés, 163 áldozás utáni könyörgés, számos antifóna, zsoltár, egyéb könyörgések, áldások, himnuszok, responzóriumok, vízmegáldások, nászáldások aláhúzással és dőlt vagy nagybetűs szótagokkal segítik az énekelhetőséget.
     Jelentős előrelépés és újítás, mely a zenei munka legnagyobb részét adja, hogy a sanctorale kivételével a legtöbb, mintegy 483 oráció (collcta, oblatio és postcommunio) is dallamjelöléseket kapott. Az előző kiadásokban ez eddig így még nem szerepelt.
     A bűnbánati cselekmény, a "confiteor" pedig kottával most jelenik meg először magyar misekönyvben. Dallama a rómainak magyar adaptációja, a kvint lépéses zárású bevezetővel. Ez korábban a Kis Magyar Uzuálisban látott napvilágot, mely a használatban bevált. A kottás prefációk főként sollemnis dallamokkal való megjelentetése pedig a misekönyv függelékében találhatók.
     Az éneklést segítő hanganyag létrehozása is folyamatban van, mely minden bizonnyal egyre többeket bátorít majd a papság köreiben a mise magabiztos éneklésére, melyet a II. Vatikáni Zsinat alapján a Római Misekönyv Általános Rendelkezései is hangsúlyoznak és szorgalmaznak.

Újdonság a magyar nyelvű misekönyvben a II. Kiengesztelődési eucharisztikus ima, ez ugyanis a '91-es kiadásban még nem szerepel. A kiegészítő kánonokról és a II. Kiengesztelődési eucharisztikus imáról, kialakulásukról, teológiájukról, és a szentmisén belüli jelentőségükről online közvetítésben Dr. Kajtár Edvárd, a PPKE-HTK Liturgika és Lelkipásztorkodástan Tanszékének vezetője beszélt.
  A kiegészítő eucharisztikus imák 1974-ben készültek el. Ez 5 új eucharisztikus ima, melyből 3 gyermekmisékre készült, 2 pedig a kiengesztelődés miséihez, amelyből a püspöki konferenciáknak választania kellett, hogy melyiket integrálják saját nemzetük liturgiájába és fordítják le. Ezek azonban csak ideiglenes használati engedéllyel rendelkeztek 1980-ig, majd a 2002-ben megjelent Missale Romanumba - a gyermekmisék eucharisztikus imáinak kivételével - már hivatalosan is bekerültek.
     A kiegészítő eucharisztikus imák létrejöttének egyik oka a '75-ös közelgő szentév volt (témája: "Renovatio et reconciliatio" - innen ered az elnevezésük is), a másik pedig az, hogy elejét vegyék a sajátos, önkényesen létrehozott szövegű anaforák betoldását a misébe. A két kánon születésekor ugyanis a Hittani Kongregáció jelezte, hogy nem javasolt hagyni annak terjedését, hogy egyre több eucharisztikus ima szülessen valamilyen lelkipásztori vagy más ok miatt. A két kiengesztelődési ima azok teológiája miatt kerül be végül a Missale Romanumba, mert szervesen kapcsolódik az Eucharisztia teológiájához. Ez a kánonok szókincsében, képeiben is megnyilvánul. Szerkezetükben követik az RMÁR 79-es pontjában leírtakat.
     Az I. kiengesztelődési eucharisztikus ima az Istennel való kiengesztelődés hagyományos, biblikus jellegű tanítását hozza. Atya-központú szentháromságos dinamikában mutatja be az ember megváltását, a kiengesztelődést.

     A II. kiengesztelődési imában az ember megtérésvágya van a középpontban, és hogy erre az Isten miként válaszol. Itt a kiengesztelődés fő cselekvője a Szentlélek, aki "az Atya ereje".
    Teológiailag nem csak a kiengesztelődés misztériumának bemutatása történik ezekben a kánonokban, hanem a Szentháromság valóságát is ábrázolják, hiszen minden, amit az Atya vagy a Szentlélek tesz, azt Krisztusban teszi. A kiengesztelődési anaforákban az ember passzív elfogadója Isten kiengesztelő kegyelmének, csak annyit kér, hogy "ismerjük el vétkeinket, hogy alkalmasak legyünk". Használatuk sajátos körülményekhez és eucharisztikus ünneplésekhez kapcsolódik, azonban ezektől a körülményektől függetlenül is alkalmazhatóak - betartva az egyes kánonok előtti rubrikák előírásait! Szerepel saját prefáció a kiengesztelődési kánonokban, amely leválasztható róluk, ha egy napnak saját prefációja van. Ez a leválasztás azonban a teológiai egység megtartása érdekében nem javasolt. Napjainkban is tapasztalható, hogy a bűn által az ember elfordul az Istentől, önmagától és egymástól is, amely körülmények között ezek az imádságok különösen is erős aktualitással bírnak: 

"Szentlelked által ugyanis az emberek szívét arra indítod, hogy az ellenfelek újból párbeszédet kezdjenek,
az ellenségek nyújtsanak egymásnak kezet,
a népek közeledjenek egymáshoz." 

(II. kiengesztelődési eucharisztikus ima)

Fotók: Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet