Magnum Principium - Ferenc pápa motu propriójának magyar fordítása
Szeptember 3-án tették közzé Ferenc pápa Magnum Principium kezdetű, motu proprioformában írt apostoli levelét, amellyel módosítja az Egyházi Törvénykönyv 838. kánonját a liturgia nemzeti nyelvekre való fordítására vonatkozóan. Az apostoli levelet Erdő Péter bíboros, prímás fordításában adjuk közre:
FERENC PÁPA
Saját kezdeményezésre kiadott
"Magnum Principium"
kezdetű apostoli levele
az Egyházi Törvénykönyv 838. kánonjának módosításáról
A II. Vatikáni Zsinat
megerősítette azt a fontos alapelvet, hogy a nép felfogásához alkalmazott
liturgikus imádságnak érthetőnek kell lennie. Ez azt a nehéz feladatot rótta a
püspökökre, hogy vezessék be a népnyelvet a liturgiában, készítsék el és
hagyják jóvá a liturgikus könyvek fordítását.
A Latin Egyház tudatában volt a
rá váró áldozatnak, hogy részben elveszíti saját liturgikus nyelvét, melyet az
egész világon évszázadokon át használt, mégis szívesen nyitotta meg az ajtót,
hogy a fordítások, mint maguknak a rítusoknak a részei, a latin nyelvvel együtt
az isteni titkokat ünneplő Egyház hangjává váljanak.
Ugyanakkor, különösen a
népnyelvnek a liturgiában való használatával kapcsolatban a zsinati atyák által
világosan megfogalmazott különböző vélemények nyomán, az Egyház tudatában volt
a nehézségeknek, melyek ezen a téren jelentkezhettek. Egyfelől egyesíteni
kellett a bármilyen korú és kultúrájú hívők javát és jogukat a liturgikus
ünnepléseken való tudatos és aktív részvételre a római rítus lényegi
egységével; másfelől maguk a népnyelvek gyakran csak fokozatosan tudtak olyan
liturgikus nyelvekké válni, melyek nem különböztek a liturgikus latintól
stílusuk eleganciája és a hitet táplálni hivatott fogalmaik pontossága
tekintetében.
Erre irányult az Apostoli
Szentszéktől már a Zsinat idejétől fogva, az Egyházi Törvénykönyv előtt és után
kibocsátott számos liturgikus törvény, utasítás, körlevél, útmutatás és a
népnyelvű liturgikus könyvek szentszéki megerősítései. A megjelölt alapelvek
hasznosak voltak és többnyire ilyenek is maradnak, s amennyire lehetséges a
liturgikus bizottságoknak alkalmazni is kell őket, mint megfelelő segédeszközt,
hogy a nyelvek igen nagy sokaságában a liturgikus közösség kellően kifejező és
alkalmas stílust sajátíthasson el, megtartva a teljességet és a pontos hűséget különösen
egyes olyan szövegek fordításában, amelyek minden liturgikus könyvben igen
fontosak.
A liturgikus szöveg, mint
rituális jel, a szóbeli kommunikáció eszköze. De a hívők számára, akik a szent
szertartásokat ünneplik, a szó misztérium is: amikor ugyanis kiejtik a
szavakat, különösen amikor a Szentírást olvassák, Isten szól az emberekhez,
Krisztus maga beszél az Evangéliumban népéhez, amely saját maga vagy a
szertartás végzője útján imádsággal válaszol az Úrnak a Szentlélekben.
A liturgikus és az igeliturgiában
alkalmazott bibliai szövegek fordításának célja, hogy a hívőknek az üdvösség
igéjét hirdessük a hit engedelmességében és kifejezzük az egyháznak az Úrhoz
szóló imádságát. Ebből a célból hűségesen kell közölnünk az adott néppel saját
nyelvének segítségével azt, amit az Egyház akart közölni más népekkel a latin
nyelv útján. Bár a hűséget nem mindig lehet az egyes szavak alapján megítélni,
hanem inkább az egész közlés összefüggésében és a saját irodalmi műfaja
szerint, mégis egyes sajátos szavakat az egész katolikus hit alapján kell
szemlélni, mert a liturgikus szövegek minden fordításának meg kell felelnie az
igaz tanításnak.
Nem csoda, hogy bizonyos
nehézségek támadtak ennek a hosszú munkának a során a püspöki konferenciák és
az Apostoli Szentszék között. Hogy a Zsinat határozatai az élő nyelveknek a
liturgiában való használatát illetően a jövőben is megőrizhessék érvényüket, igencsak
szükséges az állandó, kölcsönös bizalomra épülő, éber és kreatív együttműködés
a püspöki konferenciák és az Apostoli Szentszéknek aközött a központi hatósága
között, amely a szent liturgia előmozdításának feladatát gyakorolja, vagyis az
Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció között. Ezért, hogy az egész
liturgikus élet megújulása folytatódjék, alkalmasnak látszott, hogy a zsinat
idejétől fogva átadott egyes alapelvelveket világosan újra leszögezzünk és a
gyakorlatban alkalmazzunk.
Ügyelni kell természetesen a
hívek hasznára és javára, és nem szabad megfeledkezni a püspöki konferenciák
jogáról és feladatáról sem. Ezeknek a konferenciáknak az ugyanazt a nyelvet
használó régiók püspöki konferenciáival és az Apostoli Szentszékkel együtt el
kell érniük és biztosítaniuk kell, hogy minden nyelv sajátos jellegének
tiszteletben tartásával teljesen és hűségesen adják vissza az eredeti szöveg
értelmét, és hogy a lefordított liturgikus könyvek az alkalmazások után is
mindig tükrözzék a római rítus egységét.
Hogy könnyebb és gyümölcsözőbb
legyen az együttműködés az Apostoli Szentszék és a püspöki konferenciák között
ebben a hívek javára végzett szolgálatban, a püspökök és szakértők általam
létesített bizottsága véleményének meghallgatásával, a rám bízott tekintély
alapján elrendelem a CIC 838. kánonjában található jelenleg hatályos kánoni
fegyelem világosabbá tételét annak érdekében, hogy a Sacrosanctum Concilium kezdetű rendelkezésben, főként annak 36.
pontja 3. és 4. §-ában, valamint 40. és 63. pontjában és a Sacram Liturgiam kezdetű saját kezdeményezésre kiadott apostoli
levél IX. pontjában kifejezett szándék szerint világosabban kitűnjék az
Apostoli Szentszék illetékessége a liturgikus könyveknek a püspöki konferenciák
által elrendelt és jóváhagyott fordításai és mélyrehatóbb alkalmazásai - köztük
egyes új szövegek beillesztése - tekintetében.
Ebben az értelemben a jövőben a
838. kánon szövege a következő lesz:
838. kán. - 1. § A szent
liturgia irányítása csakis az egyházi hatóságtól függ. Ez a hatóság az Apostoli
Szentszék és - a jognak megfelelően - a megyéspüspök.
2. § Az Apostoli Szentszék
feladata az egész egyház szent liturgiájának szabályozása, a liturgikus könyvek
kiadása, a püspöki konferencia által a jognak megfelelően jóváhagyott
alkalmazások felülvizsgálata, valamint a felügyelet arra, hogy a liturgikus
előírásokat mindenütt híven megtartsák.
3. § A püspöki konferenciákra
tartozik, hogy a liturgikus könyveknek a meghatározott keretek között hűségesen
és kellően alkalmazott előnyelvű fordításait elkészítsék és jóváhagyják,
továbbá hogy a liturgikus könyveket illetékességi területük számára az Apostoli
Szentszék megerősítése után kiadják.
4. § A rábízott egyházban a
megyéspüspökre tartozik, hogy illetékességének határain belül mindenkire
kötelező szabályokat adjon ki a liturgiával kapcsolatban.
Ennek megfelelően kell
magyarázni mind a Pastor Bonus
kezdetű apostoli rendelkezés 64. cikkelyének 3. §-át, mind az egyéb
törvényeket, különösen azokat, amelyek a liturgikus könyvekben azok
fordításáról találhatók. Ugyancsak elrendelem, hogy az Istentiszteleti és
Szentségi Fegyelmi Kongregáció módosítsa saját Rendtartását az új fegyelem
alapján, segítse a Püspöki Konferenciákat feladatuk teljesítésében és
igyekezzék egyre inkább előmozdítani a liturgikus életet a Latin Egyházban.
Elrendelem, hogy a jelen saját
kezdeményezésre kiadott apostoli levélben foglalt összes előírások szilárd és
tartós hatályban legyenek minden ellenkező - akár különös említést igénylő - rendelkezés
hatályon kívül helyezésével, valamint hogy ez a levelem kerüljön kihirdetésre a
L'Osservatore Romanóban, lépjen
hatályban 2017. október 1-jén, majd tegyék közzé az Acta Apostolicae Sedis-ben.
Kelt Rómában, Szent Péternél,
2017. szeptember 3-án, pápaságom 5. évében
Ferenc pápa
Fordította Erdő Péter.
A fordító megjegyzése:
A
fordítás Ferenc pápa 2017. október 15-én kelt, saját kezűleg aláírt
(khirográf), Robert Sarah bíborosnak, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi
Kongregáció prefektusának címzett levele figyelembe vételével készült. A pápai
levél kifejezetten jelzi, hogy a Magnum
Principium kezdetű motu proprio hatályon kívül helyezi a Liturgiam authenticam néhány pontját,
amelyek ellentétben állhatnak vele. Külön megemlíti annak 76. és 80. pontját. A
megerősítés (confirmatio) a
Kongregáció részéről, amelyet a 838. kánon új szövegének 3. §-a említ, a
nemzeti fordításokra vonatkozik. Ott a jóváhagyás (approbatio) joga a püspöki karokat illeti. A megerősítés pedig nem
felülvizsgálatot (recognitio) jelent,
mint a 838. kánon új 2. §-ában, hanem a püspökök által adott jóváhagyás
ratifikálását, különösen a jogok és kötelességek tiszteletben tartását és az
eljárás szabályosságát illetően.
Ehhez egyházjogi szempontból megjegyezhetjük, hogy a konfirmáció az egyházi hivatalra történő választás esetében is azt jelenti, hogy a megerősítésre illetékes hatóság az eljárás szabályosságát, illetőleg azt vizsgálhatja, hogy a jelölt megfelel-e a jogban előírt követelményeknek. Nem állíthat azonban más jelöltet és nem foglalkozhat azzal, hogy esetleg mások ugyanarra a tisztségre szerinte még alkalmasabbak volnának. Ha tehát a formai feltételek megvannak, akkor a törvényes kritériumokkal rendelkező megválasztott személynek már joga van a hivatalhoz (vö. CIC 179. k. 2. §).
A dokumentum latin, olasz és portugál nyelven elérhető ITT.
Forrás: MKPK/Magyar Kurír