Betegek kenete
A Katekizmusban
A BETEGEK KENETE
1499 "A betegek szent kenetével és a papok imádságával az egész Egyház ajánlja a szenvedő és megdicsőült Krisztusnak a betegeket, hogy nekik enyhületet és üdvösséget szerezzen; sőt buzdítja őket, hogy szabadon csatlakozva Krisztus szenvedéséhez és halálához, szolgáljanak Isten népének javára." [96]
I. Alapjai az üdvrendben
A BETEGSÉG AZ EMBERI ÉLETBEN
1500 A betegség és a fájdalom az emberi életnek mindig a legsúlyosabb problémái közé tartozott. A betegségben az ember megtapasztalja tehetetlenségét, korlátait, végességét. Minden betegség megsejtetheti velünk a halált.
1501 A betegség szorongáshoz, önmagába zárkózáshoz, néha kétségbeeséshez és Isten elleni lázadáshoz vezethet. De érettebbé is teheti a személyt, segítheti, hogy fölismerje élete lényegtelen dolgait és afelé forduljon, ami lényeges. A betegség nagyon gyakran indítja el az istenkeresést, a visszatérést Őhozzá.
A BETEG ISTEN ELŐTT
1502 Az ószövetségi ember a betegséget Istennel kapcsolatban éli meg. Panaszkodik Isten előtt a betegség miatt, [97] és Tőle, az élet és halál Urától kér gyógyulást. [98] A betegség a megtérés útja lesz, [99]és az Istentől nyert megbocsátás meghozza a gyógyulást. [100] Izrael népe átéli, hogy a betegség titokzatos módon összefügg a bűnnel és a rosszal, s az Istenhez való hűség az Ő törvénye szerint visszaadja az életet: "Hiszen Én, az Úr vagyok a te gyógyítód" (Kiv 15,26). Izaiás próféta előre látja, hogy a szenvedésnek a mások bűneiért való engesztelés értelme is lehet. [101] Megjövendöli, hogy Isten el fogja hozni Sionnak az időt, amikor megbocsát minden vétket és meggyógyít minden betegséget. [102]
AZ ORVOS KRISZTUS
1503 Krisztus együttérzése a betegekkel, valamint számos gyógyítása mindenféle betegségből [103] nyilvánvaló jele annak, hogy Isten meglátogatta az Ő népét [104] és Isten országa közel van. Jézusnak nemcsak a gyógyításhoz volt hatalma, hanem a bűnök megbocsátásához is: [105] Azért jött, hogy az egész embert -- a lelket és testet -- meggyógyítsa. Ő az orvos, akire a betegeknek szükségük van. [106]Az összes szenvedő iránti együttérzése olyan messzire megy, hogy azonosul velük: "Beteg voltam és meglátogattatok" (Mt 25,36). A betegek iránti különös szeretete a századok során arra indította a keresztényeket, hogy karolják föl a testben vagy lélekben szenvedőket; ez késztetett fáradhatatlan erőfeszítésekre a szenvedések enyhítése végett.
1504 Jézus gyakran elvárta a betegektől, hogy higgyenek. [107] Jeleket alkalmazott a gyógyításnál: nyálat és kézrátételt, [108] sarat és lemosást. [109] A betegek keresték, hogy érinthessék Őt, [110] "mert erő áradt belőle, mely mindenkit meggyógyított" (Lk 6,19). Így a szentségekben Krisztus továbbra is "megérint" bennünket, hogy meggyógyítson.
1505 A sok szenvedéstől megindultan Krisztus nemcsak megengedte, hogy a betegek megérintsék Őt, hanem nyomorúságainkat magáévá teszi: "Szenvedéseinket magára vette és betegségeinket ő hordozta" (Mt 8,17). [111] De nem minden beteget gyógyított meg. Gyógyításai Isten országa eljövetelének jelei voltak, egy sokkal mélyebbre ható gyógyulást hirdettek: a bűn és a halál fölötti győzelmet az ő húsvétja által. A kereszten Krisztus a rossz egész terhét magára vette, [112] elvette a "világ bűnét" (Jn 1,29), aminek a betegség csak egyik következménye. Szenvedésével és kereszthalálával Krisztus a szenvedésnek új értelmet adott: hasonlóvá tud tenni bennünket Őhozzá, és egyesíthet az Ő megváltó szenvedésével.
"GYÓGYÍTSATOK BETEGEKET..."
1506 Krisztus fölszólította tanítványait, hogy kövessék Őt és vegyék föl keresztjüket. [113] Őt követve a tanítványok új szemmel látják a betegséget és a betegeket. Jézus bekapcsolja őket a maga szegény és szolgáló életébe. Részesíti őket az együttszenvedés és a gyógyítás szolgálatából: "És elmenvén prédikálták, hogy tartsanak bűnbánatot; és sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkentek sok beteget, és meggyógyították őket" (Mk 6,12--13).
1507 A föltámadott Úr megismétli ezt a küldést ("A nevemben (...) betegekre teszik a kezüket, és azok meggyógyulnak"; Mk 16,17--18), és megerősíti azokkal a jelekkel, melyeket az Egyház az Ő nevének segítségül hívásával művel. [114] Ezek a jelek különleges módon kinyilvánítják, hogy Jézus valóban "az üdvözítő Isten". [115]
1508 A Szentlélek egyes embereknek különleges, gyógyító karizmát ajándékoz, [116] hogy megmutassa, milyen ereje van a Föltámadott kegyelmének. Azonban még a legbuzgóbb imádság sem nyeri el minden betegség gyógyulását. Így kell Pálnak megtanulnia az Úrtól: "elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg" (2Kor 12,9); és az elviselendő szenvedéseknek a következő értelme lehet: "Testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak a javára" (Kol 1,24).
1509 "Gyógyítsatok betegeket!" (Mt 10,8). E feladatot az Egyház az Úrtól kapta, és igyekszik megvalósítani, amikor ápolja a betegeket és közbenjáró imádságával kíséri őket. Az Egyház hisz Krisztusnak, a lélek és a test orvosának éltető jelenlétében. E jelenlét elsősorban a szentségeken keresztül hat, egészen sajátos módon az Eucharisztia által, a kenyér által, mely örök életet ad, [117] s melynek a testi gyógyulással való kapcsolatát Szent Pál hangsúlyozza. [118]
1510 Az apostoli Egyház ismer egy saját szertartást a betegek számára, melyről Szent Jakab tanúskodik: "Beteg valaki közületek? Hívassa el az Egyház papjait, és azok imádkozzanak fölötte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a beteget, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer." (Jak 5,14--15) A hagyomány e szertartásban az Egyház hét szentségének egyikét ismeri föl. [119]
A BETEGEK SZENTSÉGE
1511 Az Egyház hiszi és vallja, hogy a hét szentség közül az egyik egész különlegesen arra van rendelve, hogy megerősítse a betegség által megpróbáltakat: a betegek kenete:
"A betegek e szent kenetét Krisztus, a mi Urunk mint az Újszövetség valóságos és különálló szentségét alapította, Márk utal rá, [120] Jakab pedig, az apostol és az Úr testvére, ajánlotta a híveknek és kihirdette." [121]
1512 Az ókortól kezdve mind Kelet, mind Nyugat liturgikus hagyományában vannak tanúi annak, hogy megszentelt olajjal megkenték a betegeket. A századok során a betegek kenetét egyre inkább csak a haldoklóknak szolgáltatták ki. Ezért kapta az utolsó kenet nevet. E fejlemény ellenére a liturgia nem szűnt meg imádkozni az Úrhoz, hogy a beteg nyerje vissza egészségét, amennyiben ez üdvösségének javára válik. [122]
1513 Az 1972. november 30-án kelt Sacram unctionem infirmorum kezdetű apostoli konstitúció a II. Vatikáni Zsinathoz csatlakozva [123] elrendelte, hogy a római szertartásban a következőket kell megtartani:
A betegek kenetének szentségét azoknak szolgáltassák ki, akiknek egészségét súlyos betegség támadta meg. A beteget kenjék meg homlokán és kezein az előírt módon megáldott olívaolajjal vagy a körülményeknek megfelelően más, az előírt módon megáldott növényi olajjal, és közben a következő szavakat mondják: "E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével; szabadítson meg bűneidtől, üdvözítsen téged, és erősítsen meg jóságosan!" [124]
II. Ki veheti föl és ki szolgáltathatja ki ezt a szentséget?
SÚLYOS BETEGSÉG ESETÉN...
1514 A betegek kenete "nemcsak a halálveszélyben lévők szentsége. Ezért fölvételére már az az időszak is biztosan alkalmas, amikor a hívő élete betegség vagy öregség miatt kezd veszélybe kerülni." [125]
1515 Ha egy beteg, aki fölvette a szentséget, visszanyeri egészségét, újra fölveheti a szentséget, ha ismét súlyosan megbetegszik. Ugyanazon betegségben is meg lehet ismételni, ha rosszabbodik az állapot. Ajánlott fölvenni a betegek kenetét komoly sebészi beavatkozás előtt. Ugyanez a helyzet az időseknél, akiknek az állapota egyre törékenyebbé válik.
"... HÍVJA AZ EGYHÁZ PAPJAIT"
1516 A betegek kenetének kiszolgáltatói kizárólag a papok (püspökök vagy áldozópapok). [126] A lelkipásztorok kötelessége oktatni a híveket e szentség jótéteményeiről. A híveknek bátorítaniuk kell a betegeket, hogy papot hívjanak és e szentséget fölvegyék. A betegek készüljenek föl lelkipásztorok és az egész egyházi közösség segítségével, melynek a betegeket egész különlegesen körül kell vennie imádsággal és testvéri gondoskodással.
III. Hogyan szolgáltatják ki ezt a szentséget?
1517 Mint minden szentség, a betegek kenete is liturgikus és közösségi cselekmény, [127] akár otthon, kórházban vagy templomban, akár egy betegnek, illetve a betegek egész csoportjának szolgáltatják ki. Nagyon megfelelő, hogy az Eucharisztia, az Úr húsvétjának emlékezete keretében kerüljön kiszolgáltatásra. Amikor a körülmények megengedik, a betegek kenetét megelőzheti a gyónás és követheti a szentáldozás. Az Eucharisztia, mint Krisztus húsvétjának szentsége, a földi zarándoklét utolsó szentsége, az "útravaló"az örök életbe történő "átmenethez".
1518 Szó és szentség megbonthatatlan egészet alkot. A bűnbánat fölindítása, majd igeliturgia nyitja meg a szertartást. Krisztus szavai és az apostolok tanítása fölélesztik a beteg és a közösség hitét, hogy az Úrtól kérjék Lelkének erejét.
1519 A szentség kiszolgáltatása lényegileg a következő elemekből áll: az "Egyház papjai" [128] kezüket csöndben fölteszik a betegekre; az Egyház hitében imádkoznak a betegekért; [129] ez a szentség epiklézise; föladják a kenetet, lehetőleg püspök által megszentelt olajjal.
Ezek a liturgikus cselekmények mutatják, hogy e szentség milyen kegyelmet ad a betegeknek.
IV. A betegek kenetének hatásai
1520 A Szentlélek különleges ajándéka. A szentség első kegyelme a megerősítés kegyelme, a lélek békéje és ereje azoknak a nehézségeknek legyőzésére, melyek a súlyos betegséggel vagy az öregséggel járnak együtt. E kegyelem a Szentlélek ajándéka, mely megújítja az Istenbe vetett hitet és bizalmat, és az erőt a Gonosz kísértéseivel, nevezetesen a kétségbeesés és a halálfélelem kísértésével szemben. [130]Az Úrnak e segítsége a Szentlélek erejében akarja elvezetni a beteget a lélek gyógyulásához, de a test gyógyulásához is, ha ez Isten akarata. [131] És "ha bűnöket követett el, bocsánatot nyer" (Jak 5,15).[132]
1521 Egyesülés Krisztus szenvedésével. E szentség kegyelme által a beteg megkapja az erőt és az ajándékot, hogy még bensőségesebben egyesüljön az Úr szenvedésével. Bizonyos értelemben fölszentelődik arra, hogy az Üdvözítő megváltó szenvedéséhez hasonulva gyümölcsöt hozzon. A szenvedés, az eredeti bűn következménye új értelmet nyer: részesedés lesz Jézus üdvözítő művében.
1522 Egyházi kegyelem. A hívők, akik e szentséget fölveszik, "szabadon egyesülve Krisztus szenvedésével és halálával, Isten népének lelki javához" [133] járulnak hozzá. Az Egyház a betegek kenetének kiszolgáltatásakor a szentek közösségében jár közben a betegekért. A beteg viszont a szentség kegyelme által hozzájárul az Egyház gyógyulásához és minden ember javához, akikért az Egyház szenved és Krisztus által fölajánlja magát Istennek, az Atyának.
1523 Fölkészülés a végső átmenetelre. Ha a betegek kenetének szentségét mindazoknak kiszolgáltatják, akik súlyos betegségben vagy gyöngeségben szenvednek, egész különlegesen szól azoknak, akik "a halál küszöbén" állnak, [134] olyannyira, hogy e szentséget "az elmenők szentségének" is nevezik. [135] A betegek kenete véglegessé teszi hasonlóságunkat Krisztus halálával és föltámadásával, amit a keresztség már megkezdett bennünk. Befejezi a szent megkenéseket, melyek az egész keresztény életet meghatározzák; a keresztségé megpecsételte bennünk az új életet; a bérmálásé megerősített a jelen élet küzdelmére. Ez az utolsó kenet földi életünk végét bástyázza körül, tekintettel az atyai házba történő belépés előtti utolsó harcokra. [136]
V. A szent útravaló, a keresztény ember utolsó szentsége
1524 A haldoklóknak az Egyház a betegek kenete mellett fölajánlja az Eucharisztiát, mint útravalót. Az Atyához való átmenetel e pillanatában a Krisztus testével és vérével való egyesülésnek egész különös jelentése és fontossága van. Az örök élet magva és a föltámadás ereje az Úr szava szerint : "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és Én föl fogom támasztani őt az utolsó napon" (Jn 6,54). Az Eucharisztia, a meghalt és föltámadott Krisztus szentsége ekkor a halálból az életre, az evilágból az Atyához való átmenetel szentsége. [137]
1525 Ily módon miként a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia szentsége egységet alkot, melyet a "keresztény beavatás szentségeinek" nevezünk, elmondható, hogy a bűnbánat, a szent kenet és az Eucharisztia a keresztény élet végén -- amennyiben útravalót adnak -- olyan egységet alkotnak, melyet a "hazatérésre fölkészítő szentségeknek" nevezhetünk, azaz lezárják a zarándokságot.
Összefoglalás
1526 "Beteg valaki közületek? Hívassa el az Egyház papjait, és azok imádkozzanak fölötte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a beteget, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer." (Jak 5,14--15)
1527 A betegek kenete szentségének célja, hogy különleges kegyelmet hozzon a keresztény ember számára, aki a súlyos betegség vagy az öregség nehézségeit tapasztalja.
1528 A szent kenet fölvételére alkalmas idő elérkezett, amikor a hívő betegség vagy öregség miatt a halálveszély közelébe kerül.
1529 Valahányszor egy keresztény ember súlyosan megbetegedik, fölveheti a szent kenetet, illetve megismételheti, ha állapota súlyosbodik.
1530 A betegek kenetének kiszolgáltatói egyedül a papok (papok és püspökök); föladásához a püspök vagy szükség esetén a pap által megáldott olajat használnak.
1531 E szentség kiszolgáltatásának lényeges része a beteg homlokának és kezének (a latin szertartásban) vagy egyéb testrészeinek (a keleti szertartásokban) megkenése, melyet a pap e szentség sajátos kegyelmét kérő, liturgikus imája kísér.
1532 A betegek kenete sajátos kegyelmének hatásai:
- a beteg egyesülése Krisztus szenvedésével önmaga és az egész Egyház javára;
- vigasztalás, béke és erő a betegség vagy öregség keresztény módon történő elviselésére;
- a bűnök bocsánata, ha ezt a beteg a bűnbánat szentsége révén nem tudta elnyerni;
- az egészség helyreállása, ha ez a lélek üdvösségének javára válik;
- fölkészülés az örök életre való átmenetelre.
(Forrás: katolikus.hu)
[98] Vö. Zsolt 6,3; Iz 38.
[99] Vö. Zsolt 38,5; 39,9.12.
[100] Vö. Zsolt 32,5; 107,20; Mk 2,5--12.
[101] Vö. Iz 53,11.
[102] Vö. Iz 33,24.
[103] Vö. Mt 4,24.
[104] Vö. Lk 7,16.
[105] Vö. Mk 2,5--12.
[106] Vö. Mk 2,17.
[107] Vö. Mk 5,34.36; 9,23.
[108] Vö. Mk 7,32--36; 8,22--25.
[109] Vö. Jn 9,6--15.
[110] Vö. Mk 3,10; 6,56.
[111] Vö. Iz 53,4.
[112] Vö. Iz 53,4--6.
[113] Vö. Mt 10,38.
[114] Vö. ApCsel 9,34; 14,3.
[115] Vö. Mt 1,21; ApCsel 4,12.
[116] Vö. 1Kor 12,9.28.30.
[117] Vö. Jn 6,54.58.
[118] Vö. 1Kor 11,30.
[119] Vö. Szent I. Ince pápa: Si instituta ecclesiastica: DS 216; Firenzei Zsinat: Decretum pro Armenis: DS 1324--25; Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento extremae unctionis, 1--2: DS 1695--96; uaz: Canones de extrema unctione, 1--2. kánon: DS 1716--17.
[120] Vö. Mk 6,13.
[121] Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento extremae unctionis, 1--2: DS 1695; vö. Jak 5,14--15.
[122] Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento extremae unctionis, 1--2: DS 1696.
[123] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 73.
[124] Vö. CIC 847.
[125] II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 73; vö. CIC 1004, 1005, 1007; CCEO 738.
[126] Vö. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento extremae unctionis, 3: DS 1697; uaz: Canones de extrema unctione, 4. kánon: DS 1719; CIC 1003, CCEO 739, 1. §
[127] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 27.
[128] Vö. Jak 5,14.
[129] Vö. Jak 5,15.
[130] Vö. Zsid 2,15.
[131] Vö. Firenzei Zsinat: Decretum pro Armenis: DS 1325.
[132] Vö. Trienti Zsinat, 14. sessio: Canones de sacramento extremae unctionis, 2. kánon: DS 1717.
[133] II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11.
[134] Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento extremae unctionis, 3: DS 1698.
[135] Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento extremae unctionis, 3: DS 1698.
[136] Vö. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento extremae unctionis, Prooemium: DS 1694.
[137] Vö. Jn 13,1.
Az Egyházi Törvénykönyvben
A betegek kenetének szentsége
I. FEJEZET: A SZENTSÉG KISZOLGÁLTATÁSA
1. akik a jogban a megyéspüspökkel egyenlő elbírálás alá esnek; 2. szükség esetén bármely pap, de csak magának a szentség kiszolgáltatásának a során.
1001. kán. - A lelkipásztoroknak és a betegek hozzátartozóinak legyen gondjuk arra, hogy a betegek ennek a szentségnek a révén kellő időben enyhülést nyerjenek.
II. FEJEZET: A BETEGEK KENETÉNEK KISZOLGÁLTATÓJA
III. FEJEZET: