Liturgia online – http://www.liturgia.hu
Kibocsátó	Hittani Kongregáció
Cím	Döntés a betegek kenetének kiszolgáltatója ügyében
Nyelv	magyar
Tárgyszavak	betegek szentsége

A HITTANI KONGREGÁCIÓ DÖNTÉSE

A BETEGEK KENETÉNEK KISZOLGÁLTATÓJA ÜGYÉBEN

Az Egyházi Törvénykönyv 1003. kánonjának 1.§-a (valamint a Keleti Egyházak Kodexének 739. kánonjának 1.§-a) megismétli a Tridenti Zsinat tanítását, (XIV. Sessio 4. kán.: DS 1719; vö. a Katolikus Egyház Katekizmus 1516. sz.). Eszerint csak a papok (püspökök és presbyterek) szolgáltathatják ki a Betegek Kenetének szentségét.

Ezt a tanítást végérvényesnek kell tartani. Sem a diakónusok, sem a laikusok nem gyakorolhatják ezt a papi szolgálatot. Minden ilyen kísérletük a szentség kiszolgáltatásának színlelését jelenti.

Róma, a Hittani Kongregáció ülésén, 2005. február. 11, Mária lourdesi megjelenésének ünnepén.

+Angelo Amato, S.D.B

+Joseph Card. Ratzinger prefektus

KOMMENTÁR A BETEGEK KENETE SZENTSÉGÉNEK „ÚTMUTATÓJÁHOZ"

Az utóbbi évtizedekben megjelent bizonyos teológiai irányzatok kétségbe vonták az Egyház azon tanítását, amely szerint a Betegek Kenetének kiszolgáltatója „minden pap, és csakis a pap- omnis et solus sacerdos". A kérdést lelkipásztori szempontból közelítik meg, különösen ott, ahol a paphiány miatt nehézzé válik kellő időben a szentség kiszolgáltatása. Úgy gondolják, hogy ezt a nehézséget megoldaná, ha az állandó diakónusok, sőt az arra alkalmas világi hívek is megbízást kapnának a szentség kiszolgáltatására.

• Hittani Kongregáció Útmutatója (Nota) felhívja a figyelmet arra, hogy az előbbi

elgondolás alkalmazása hátránnyal járna a hit számára, és kárt okozna a segítségre szoruló beteg lelkében is.

• katolikus egyház teológiája Szent Jakab apostol levelében látja a Betegek Kenetének biblikus megalapítását (5,14-15). A szent Szerző a keresztény élet számára adott különböző jó tanácsok után, a betegek számára is ad szabályokat: „Beteg valaki köztetek? Hivassa az Egyház papjait. Imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó imádság üdvére lesz a betegnek, és az Úr megkönnyebbíti őt, ha pedig bűnben van, bocsánatot nyer." Ε szövegben az

Egyház, a Szentlélek közreműködése által, évszázadok során felismerte a Betegek Kenete szentségének lényeges elemeit, amelyeket a Tridenti Zsinat (ΧIV. Sessio, c.l-3, can.l-4: DS 1695-1700; 1716-1719) világos és meghatározott formában terjeszt elő:

a./ a szentség alanya: a súlyos beteg hívő;

b./ a kiszolgáltatója: minden pap, és csakis a pap („omnis et solus sacerdos")

c./ az anyaga: a megáldott olajjal való megkenés;

d./ a formája: a kiszolgáltató imája;

e./ hatásai: az üdvözítő kegyelem, a bűnök bocsánata és segítség a beteg számára.

• különféle szempontokra itt nem térünk ki, csupán azt a tényállást vizsgáljuk meg, hogy mit mond az egyház tanítása a szentség kiszolgáltatójáról. Egyedül ez az a kérdés, amelyre a Kongregáció jelen válasza hivatkozik.

Szent Jakab levelének görög szövege „τους πpεσβυτέpους τής εκκλnσίaς" amelyet a Vulgáta „presbyteros Ecclesiae"-vel fordít, a hagyománynak megfelelően nem az egyházközség legidősebb tagjait jelentik, hanem a híveknek egy olyan különleges csoportját, akiket a Szentlélek kézfőtétellel választott ki Isten Egyháza vezetésére.

Az Egyház Tanítóhivatalának első okmánya, amely kifejezetten a Betegek Kenetéről beszél, I. Ince pápának, Gubbio, Decentius nevű püspökéhez (416. március 19.) írt levelében található. A Pápa, Szent Jakab levelét magyarázva, kitér arra a véleményre, amely azt állította, hogy csak a papok szolgáltathatják ki ezt a szentséget, a püspökök pedig nem. A Pápa elveti ezt a korlátozást, s úgy dönt, hogy a Betegek Kenetének kiszolgáltatói a papok és a püspökök (vo. DS 216). Sem I. Ince levelében, sem az első évezred tanúbizonyságaiban (Cézár d' Arles, Béda Venarabilis) nem találunk bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a Betegek Kenetének kiszolgáltatói nem papok (világi személyek) is lehetnek.

Az Egyház Tanítóhivatalának okmányaiban és a későbbi törvényhozásban, egészen a Tridenti Zsinatig, a következő adatokat találhatjuk: Gratianus Dekrétumában (1140 körül) majdnem szó szerint átveszi I. Ince pápa fentebb említett levelének eligazító részét (I. rész, dist. 95, kán.3). IX. Gergely pápa pedig az ő rendelkezéseiben felhasználja III. Sándor pápa (1159-1164) határozatait. III. Sándort ugyanis megkérdezték, hogy kiszolgáltathatja-e a Betegek Kenetét az a pap, aki teljesen egyedül van, s nincs más klerikus, vagy laikus hívő a közelében (X.5,40,14). A pápa igenlő és végérvényes választ adott a feltett kérdésre. Végül a Firenzei Zsinat az Exsultate Deo bullában (1439. november 22.), mint vitathatatlan igazságot erősíti meg: „a szentség kiszolgáltatója a pap" (DS 1325).

A Tridenti Zsinat határozott állást foglal a hitújítók tiltakozására való válaszképpen. A hitújítók ugyanis azt állították, hogy a Betegek Kenete nem szentség, hanem emberi kitalálás, s hogy a „presbyterek", akikről a jakabi levél beszél, nem felszentelt papok, hanem a gyülekezet vénei, rangidős tagjai. A Zsinat bőven kifejti erre vonatkozóan a katolikus tanítást (XIV. Sessio, c. 3: DS 1697-1700). Sőt, kiközösítéssel bünteti mindazokat, akik azt vallják, hogy a Betegek Kenete nem tartozik a hét szentséghez, és a kiszolgáltatója nem egyedül a pap (ibid. can.1 :DS 1716; can.4: DS 1719).

A Tridenti Zsinattól az 1917-ben megjelent Kodex-ig, az Egyház Tanítóhivatalának csak két olyan megnyilatkozása található, amelyek ezzel a kérdéssel kapcsolatosak. Az „Etsi pastoralis" apostoli konstitúcióról (1742. május 26; vö. 5§, n.3: DS 2524) és XIV. Benedek pápa „Ex quo primum" k. enciklikájáról van szó (1756. március 1.) Az első dokumentum a szentség liturgikus cselekményét meghatározó normákat sorolja fel a latin nyelvű és az üldözések elől Dél Itáliába menekült keleti katolikusok számára. A második okmányban pedig a pápa jóváhagyta, és magyarázatokkal ellátta az Apostoli Szentszékhez visszatért és vele újra egyesült keleti keresztények Rituáléját (Eucologia-t, Szertartáskönyvet). Ami a Betegek Kenetének szentségét illeti, mint magától értetődő igazságot állítják, hogy a kiszolgáltatója „minden pap, és csakis a pap".

A Betegek Kenetéről szóló, a Tridenti Zsinat által meghatározott hagyományos tanítást átvette az 1917-ben megjelent Egyházi Törvénykönyv (938. kán. 1§), és ez a szöveg majdnem szó szerint megtalálható az 1983-ban érvénybe lépett új C.I.C.-ban (1003 kánon, 1§) §) és a Keleti Egyházak 1990ben megjelent kánoni Kódexében is (739. kánon, i.g).

A Betegek Kenetének minden egyes szertartása mindig feltételezte, hogy a szentség kiszolgáltatója a püspök vagy a pap (vö. Ordo Unctionis Infirmorum eorumque pastoralis curae. Editio typica Polyglottis Vaticanis, 1972, Praenotanda, nn. 5.16-19). Az a lehetőség, hogy a szentség kiszolgáltatója diakónus, vagy világi személy is lehet, soha nem volt megfontolás tárgya.

Az a tanítás tehát, hogy a Betegek Kenetének kiszolgáltatója „omnis sacerdos, et solus sacerdos - minden pap és csakis a pap" teológiai bizonyosság. S ezt a minősítést véglegesen meghatározott döntésnek kell tartani. Tehát ha diakónus vagy laikus kísérli meg a szentség kiszolgáltatását, az érvénytelen. A szentség kiszolgáltatásában ez a cselekedet a színlelés bűntettét meríti ki, és az Egyházi Törvénykönyv 1379. kánonjának büntetését vonja maga után (vö. CCEO

1443. kánon).

Végül figyelembe kell venni azt is, hogy a Betegek Kenetét kiszolgáltató pap sajátos módon magát Jézus Krisztust, az Egyház fejét képviseli. A szentségek kiszolgáltatásában a pap Krisztusnak, mint az Egyház fejének nevében és az ő személyében cselekszik („m persona Christi Capitis et in persona Ecclesiae"). A szentség által Krisztus tevékenykedik, a pap az ő élő és látható eszköze. Krisztust képviseli és sajátos módon ót teszi jelenlevővé. Ezért a Betegek Kenetének, mint szentségnek különleges méltósága és hatása van. A sugalmazott szöveg is érezteti ezt, amikor azt mondja: „az úr megkönnyebbíti őt" (Jak 5,15). S mivel a pap az Egyház személyében is cselekszik, azért „az Egyház papjai" összegyűjtik imádságukban (Jak 5,14) az egész Egyház imáját. Erre vonatkozóan idézhetjük Aquinói Szent Tamás tanítását: „Ez az imádság nem a pap személyes imája (...), hanem az egész Egyház személyében végzett ima" (Summa Theologiae Supplementum q.31, a. 1 . ad 1). Az ilyen imádság meghallgatást nyer.

’ Meg kell jegyezni, hogy az ortodoxok is azon az állásponton vannak, hogy a Betegek Kenetének kiszolgáltatója egyedül a püspök vagy a pap.